9. rész: Megtörténik

9. rész: Megtörténik

 Finoman fektetett le az ágyra, mintha csak attól rettegne, hogy túlzottan törékeny vagyok. Két karjával vállaim fölött támaszkodott meg a párnáján és közelebb hajolva megcsókolt. Tenyeremet mellkasára helyeztem és végighúztam lefelé a hasfalán. Éreztem a kidudorodó izmokat, amik óvatos érintésemre villámgyorsan összeugrottak. Megtámaszkodtam, s mindketten felültünk egy pillanatra sem megszakítva a csókot. A vágy mindkettőnkön elhatalmasodott, pulzusunk már az eget verdeste. Mindenhol egyfolytában bizseregtem és beleremegtem Minhyun akár egyetlen érintésbe is. Még sosem tapasztaltam ilyesmit, s most hagytam, hogy ez az új érzés sodorjon magával. Az alapján, ahogy Minhyun beszélt a szüzességről, biztosra vettem, hogy ő már nem az. Ennek egy részből örültem is, hisz bíztam benne, hogy vigyázni fog rám. De féltem, hogy tapasztalatlanságom esetleg kapcsolatunk kárára mehet. Végül ezt lassacskán kezdtem elfelejteni, ahogy megéreztem Minhyun ujjait a csípőmnél körözni.
 Eldöntöttem, hogy én fogok kezdeményezni. Nem lehetek nyuszi ebben a helyzetben, bátornak kell lennem. Az ösztöneimre kell hagyatkoznom.
 Lassan elkezdtem kigombolni iskolai egyeningét, amitől hamarosan meg is szabadítottam, majd az ez alatt lévő fehér pólót rántottam le róla. Most végre láthattam azt az izmos felsőtestet, amit eddig csak ruhán keresztül érinthettem meg. Nem bírtam ki, muszáj volt végigsimítanom a kialakulófélben lévő kockákon.
 Minhyun is elhatározta magát, s most ő állt neki az én vetkőztetésemnek. Egy pillanat alatt eltűnt rólam a felsőm, amit a hercegem egy laza mozdulattal a földre dobott. Nyakamhoz hajolt és finoman csókolgatni kezdett. Először csak kulcscsontomig haladt, majd egyre lejjebb. Mikor hasfalamhoz ért alig hallhatóan felnyögtem. Komiszul elvigyorodott és folytatta, s csak nadrágom tövénél állt meg. Hamar kigombolta és ugyanazt tette vele, mint előzőleg a felsőmmel. Feltérdelt, hogy saját nadrágját is kigombolhassa, de megfogtam kezeit.
-Majd én... - suttogtam.
 Apró puszit nyomtam hasfalára és kigomboltam nadrágját, majd elkezdtem lefelé húzni. Alatta fekete, feszülős boxere láttathatta velem felpezsdült izgalmi állapotát. Nagyot nyeltem. Fogalmam sem volt, hogy hogyan tovább. De Minhyun tudta. Kezeit a hátamon éreztem, ahogy egy ügyes mozdulattal kikapcsolta a melltartóm. Miután lecsúsztatta vállaimról pántjait, automatikusan megpróbáltam karommal eltakarni magam, mire ő csak édesen felnevetett.
-Olyan édes vagy, mikor szégyenlősködsz! - mosolygott rám, majd megfogta kezeimet és lehúzta felsőtestemről. Száz százalékig biztos voltam benne, hogy az arcom vérvörös színbe csapott át.
-Hunyd le a szemed! - suttogta. Először furcsán néztem rá. Talán kicsit féltem, azért nem tettem rögtön eleget kérésének, de rájöttem, ha mindentől így rettegek, akkor sosem jutunk előbbre. Teljesen meg kellett benne bíznom. Mély levegőt vettem hát, s miután kifújtam lehunytam szemeimet. Ajkai ismét vándorútra indultak felsőtestemen, finoman szívogatva a bőrömet egyre lejjebb és lejjebb haladva, míg elért melleimhez. Egy pillanatra megállt, majd azt éreztem, hogy ott is csókokkal borít be. Igazán óvatosan bánt velem, egy szavam se lehetett rá. Nem is értettem, hogy miért féltem ettől az egésztől.
 Pár másodperc múlva hátam újból az ágyneműhöz súrlódott  Minhyun pedig újból fölém hajolt, majd hosszan és szenvedélyesen megcsókolt, ezzel csókcsatát kezdeményezve. A szívem egyre gyorsabban dobogott, szinte ki akart ugrani helyéről. Tőlem ki is ugorhatott volna; ebben a pillanatban az se érdekelt volna, ha leszakad a plafon.
 Ahogy egy pillanatra megszakadt csókunk, kaptam az alkalmon és megfordítottam helyzetünket, hogy én lehessek felül. Minhyun kíváncsian pislogott, hogy vajon mivel állhatok elő.
 Lejjebb csúsztam egészen a dereka alá, s lassan lehámoztam boxerét. Magam sem tudtam, hogy honnan fakadnak mozdulataim, de úgy éreztem, amit teszek az helyes. Abban a pillanatban, ahogy ott hozzáértem, Minhyun dereka megemelkedett és a fiú halkan felsóhajtott. Nem vártam tovább. Marokra fogtam merevedő férfiasságát, s lazán mozgatni kezdtem a csuklómat. Éreztem, ahogy a vékony bőr alatt lüktetnek az erek, amihez az én kézmozdulataim is hozzájárultak.
 Kis idő múlva abbahagytam lenti serénykedésem, majd felmásztam hozzá. Minhyun rám mosolygott és egy puszit nyomott a nyakamra, majd hirtelen derekamnál fogva átfordított, így visszakerültünk az eredeti pozícióba. Mivel kissé csiklandós voltam, felnevettem, ahogy lefelé húzta kezeit oldalamon. Végül csak azt vettem észre, hogy egy gyakorlott mozdulattal lehúzza rólam fehérneműmet. Vagy két árnylatnyit vörösödött még az arcom, s zavaromban tenyereimet az arcomra fektettem. Minhyun felnevetett, mikor ezt észrevette, de folytatta tovább, amit elkezdett. Gyengéden szétválasztotta lábaimat és közelebb húzódott  Nem mertem felnézni, újból előtört eddig elfojtott félelmem.
-Ne félj, én vigyázok rád! - suttogta Minhyun és egy csókot nyomott  ajkaimra. - Fájdalmat okozni nem akarok. Csak egy szavadba kerül és abbahagyom.
 A fájdalomtól egyáltalán nem féltem. Inkább csak attól tartottam, hogy ha ez megtörténik, akkor valami más ember lesz belőlem, hogy túlságosan megváltozhatok. De szavai teljes mértékben megnyugtattak. Mély levegőt vettem és lehunytam a szemeim.
 Egy pillanatig tartott és megéreztem magamban őt. Ahogy belém hatolt derekam megemelkedett és hangos nyögés hagyta el a torkom. Szinte csillagokat láttam, de egyáltalán nem a fájdalomtól. Csodálatos érzés volt.
 A fiú a derekam alá nyúlt, finoman megemelt és lassan, nagyon lassan mozogni kezdett. Még sosem éreztem ilyen jót, ennyire valóságosat mégis hihetetlent. Azt éreztem, hogy az övé vagyok, hogy most már igazán az övé vagyok mindenestől.
 Tempója egyre gyorsult, s a szívem dobogása pontosan erre a ritmusra verdesett, ahogy felkorbácsolt érzelmeim már kezdték a tetőpontot verdesni. Minden egyes lökésnél egyszerre sóhajtottunk, vagy nyögtünk fel. Minhyun karjával feljebb húzott és magához szorított, közben mozgása egy pillanatra sem lassult. Lágyan megcsókoltam ajkait, majd áttértem nyakára. Finoman megharaptam fülcimpáját, mire ő felnyögött  Ismét gyorsított, s ekkor már mindketten éreztük, hogy nincs sok hátra. Szorosan átöleltem, s homlokomat az övéének nyomva vártam szerelmünk beteljesülését.
 Egy utolsó lökés és a gyönyörtől remegve hanyatlottam vissza az ágyra, miközben Minhyun kihúzódott belőlem.
 Miután sikerült felocsúdnom átmeneti kábulatomból, arrébb csúsztam az ágyon, hogy Minhyun mellém fekhessen. Kihúzta alólunk a takarót és magunkra terítette. Nem fáztam, de mégis remegtem. Szorosan hozzá bújtam, arcomat a mellkasába fúrva. Erős karjait körém fonta, s így feküdtünk. Izzadtan, kissé fáradtan, de igazán boldogan. Ha úgy éreztem, hogy első csókunkra sokáig emlékezni fogok, akkor ezt az alkalmat sosem fogom elfelejteni.
Örültem, hogy neki adtam oda magam és tudtam, hogy nem követtem el hibát. Most már egyek voltunk. Jelen helyzetben nem akartam mást, csak az ő biztonságot és szeretet nyújtó, erős karjaiban feküdni, az örökkévalóságig.