10. rész: Egy szerető báty

10. rész: Egy szerető báty

 Elaludtunk mindketten. Bár nem hosszú ideig, mégis mikor kinyitottam a szemem, s kinéztem az ablakon, már koromsötét volt odakint. Minhyunra néztem, akinek szemei még mindig csukva voltak és édesen aludta az igazak álmát. Nem tudtam megállni, el kellet, hogy mosolyodjak, olyan aranyos látvány volt a fiú. Megemeltem kezemet, s kézfejemmel óvatosan végigsimítottam arcán. Rögtön mocorogni kezdett és szemhéjai felpattantak. Rám nézett és ő is elmosolyodott, amint meglátta az én arcom.
-Hogy érzed magad? - kérdezte, s egyik ujjával nyakamnál megcirógatott.
-Csodálatosan. - feleltem röviden, majd szorosan odabújtam hozzá, mire erős karjai a takaró alatt rögtön a derekam köré fonódtak.  Homlokát az enyémének nyomta és lágyan, de hosszan megcsókolt.
-Szeretnél lezuhanyozni? - hangzott el újabb kérdése.
-Igen - mondtam bólintva. - De csak is akkor, ha te is velem jössz fürödni.
Minhyun elmosolyodott, majd bólintott. Lassan elengedte a derekamat és felemelte a takarót. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy meztelen vagyok, s ahogy észrevettem pőre testem rögtön elvörösödtem. Minhyun ezt észrevehette, mert egy bő fehér pólót dobott felém, ő pedig csak egy boxert vett fel.
-Te kis szégyenlős! - rázta nevetve a fejét, miközben magamra húztam a pólót, ami leért legalább a combom feléig. Minhyun odajött mellém, s játékosan megfogta a pólót a nyakamnál, kihúzta és belebámult a dekoltázsomba.
-Hmmm..pedig nekem nagyon is tetszik, amit próbálsz eltakarni. - mondta, majd rosszfiúsan elmosolyodott és gyengéd puszit nyomott ajkaimra. Megfogta a kezem és kifelé húzott a szobából. A bal oldalon elhelyezkedő szobák közül a harmadikba léptünk be, ami a fürdő volt.
 A fiú odalépett a kis fürdőszobai szekrényhez, ami a sarokban állt, s kivett két nagy törölközőt és a mosdóra tette őket, majd odalépett a sarokzuhanyzóhoz és megnyitotta a csapot. A vízsugár alá tette kezét és a hőfokot kezdte állogatni, majd mikor jónak találta, felém fordult.
-Ebben nem fürödhetsz.. - mutatott a pólóra továbbra is komisz vigyorát villogtatva. Tudtam, hogy nem hagyja, hogy én vegyem le a pólót, ezért felemeltem karjaimat, hogy Minhyun tehesse ezt meg. Miután lekerült rólam a felső, ő is levette a boxerét, majd kezemnél fogva behúzott a zuhany alá. Szinte forró volt, de én is pont így szerettem. Derekamra tette két kezét, majd közelebb vont magához, hogy testünk minden egyes porcikája összesimuljon. Megremegtem karjai között. Egy pillanatra elengedett és tusfürdőért nyúlt. Engedett egy keveset a tenyerébe, s végigkent vele. A nyakamtól a mellemen át, egészen lefelé. Mélyen szívtam be a levegőt, nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne nyögjek fel minden egyes érintésénél.
 A maradék tusfürdőt saját bőrébe masszírozta bele, majd megfordított engem és elkezdte lemosni a hátam, az oldalam és így tovább.
 Jó fél óra múlva már törölközőbe csavarva mentünk vissza Minhyun szobájába. Ott visszaöltöztem eredeti ruhámba, s közben ő is felkapott magára egy tiszta pólót és egy tiszta alsót, egy szürke melegítőnadrággal. Leültem az ágyra és törökülésbe felhúztam a lábaimat. Felnéztem a falra és megláttam ott egy órát. Az idő jócskán eljárt, anyáék nagyon pipák lesznek, mire hazaérek. Pár pillanat múlva Minhyun is leült mellém és átölelt.
-Mi a baj? - kérdezte.
-Semmi, csak már nagyon késében vagyok otthonról.
-Hát akkor induljunk. Nagyon szívesen elkísérlek.
-De én itt akarok maradni veled... - néztem fel rá lebiggyesztve alsó ajkamat.
 Jobb kezével állam alá nyúlt és megcsókolt.
-Kedves tőled, de nem kell féltened, hogy magányos leszek. Egy részed mindig itt lesz velem. - mosolygott rám.
 Néhány perc múlva már a hazafelé vezető utat róttuk. Csendben lépkedtünk a sötét utcán, egymás kezét fogva. Nem szóltunk egymáshoz, mégis szavak nélkül beszélgettünk. Nyugtatólag hatott rám, hogy itt volt mellettem, már nem izgatott, hogy otthon valószínűleg le fognak szidni a késés miatt.
 Hamarabb visszaértünk mint gondoltam, s mikor megálltunk nálunk az ajtóban, azt kívántam, hogy bárcsak egy kicsit messzebb lakhatnék, hogy tovább tartson a hazaút és tovább maradhasson velem. De be kellett mennem a házba és neki is indulnia kellett haza. Megköszöntem, hogy elkísért és hosszan szenvedélyesen csókoltam meg. Minden boldogságom és hálám benne volt ebben a csókban, s ő pont ugyanezekkel az érzésekkel viszonozta a csókot. Nagy nehezen elbúcsúztam tőle, majd bementem a házba. Még égett a villany a nappaliban, tehát anyáék még nem feküdtek le aludni, amit furcsállottam, mivel már bőven eltel kilenc óra és ők olyankor már rég alszanak. A nappaliban nem ült senki, de a tv még be volt kapcsolva, s találtam két üres poharat is az asztalon. Nagyon meglepődtem. Vendég lenne nálunk?
 Tovább mentem a konyhába. Talán nem kellett volna, mert olyan kép tárult a szemem elé, amit nem akartam látni. SooRi fent ült a konyhapultunkon, s a bátyám neki volt dőlve, úgy nyalták-falták egymást.
-Ti meg mi a jó büdös francot csináltok? - szaladt ki a számon. A másodperc törtrésze alatt ugrottak szét. SooRi önelégült mosollyal bámult felém, Kyung pedig elvörösödve vakargatta a fejét.
-Épp smároltunk, ha nem látnád. - felelte SooRi elég bunkó hangnemben.
-Hülye azért nem vagyok, kösz. - mondtam, majd Kyunghoz fordultam. - Szóval büntetés mi?
-Hát tudod az úgy volt...
-A részleteket nem akarom tudni, ne haragudj. - mondtam fintorogva. - Mégis hogy alhattál össze vele?
-Figyelj, ő nem is olyan, mint amilyennek látszik! Már teljesen megbánta, amit tett és szeretne bocsánatot kérni. Nagyon sajnálja ezt az egészet és...
-Ezt akkor miért nem az ő szájából hallom? - kérdeztem ingerülten.
 SooRi egy kecses mozdulattal leugrott a pultról és elém sétált.
-Nézd, én tényleg sajnálom. - mondta mézesmázosan mosolyogva. Körülbelül úgy nézett ki, mint aki az ötösért próbálja benyalni magát a tanárnál.
-És most ezt nekem el is kéne hinnem. Ugye? - néztem egyszerre mindkettejükre. - Nem azért, de baromira nem tudok benned megbízni SooRi. Hogy ez miért van...te erre tudod a választ. Benned Kyung pedig most óriásit csalódtam. Egy bátynak nem ilyennek kéne lennie.
-Rosszul ítéled meg őt... - makogta Kyung.
-Igen? És ő hogy ítélt meg engem? - tettem fel a kérdést, de erre már nem vártam választ. Egyszerűen megfordultam és elindultam kifelé a konyhából, de egy pillanatra még megálltam. - Ja és későre jár. Ideje a vendégnek távoznia. - mondtam, majd felsiettem a szobámba, hogy ott töprengjek el azon, hogy milyen is valójában az én testvérem. Az ő dolga, ha bele fog keveredni ebbe az egészbe, én már nem segítek neki kimászni belőle.