4. rész: Az új Yoona

4. rész: Az új Yoona

 Az elkövetkező napokban már nagyon jól éreztem magam az új osztályomban. Éreztem, hogy végre elfogadtak, sőt meg is szerettek. Nagyon sokat beszélgettek velem, szinte minden szünetben odajöttek a padomhoz.
 Reggelente mindig találkoztam Minhyunnal és barátaival a buszmegállóban. Kicsit feszélyezett, hogy három fiú vesz engem, egy szem lányt körül, de lassan megszoktam. Dam nagy erőbedobással próbált nekem bókolni, ami be kell hogy valljam, dagasztotta a büszkeségem. Eleinte furcsa volt nekem, hogy minden szünetben átjött beszélgetni a másik osztályból, de kezdett derengeni valami. Valószínű, hogy tetszettem neki. És nem ő volt az egyetlen ember. A mi osztályunkból két másik fiú is egyre többet legyeskedett körülöttem. Ezt annak köszönhetem, hogy DooNat megismertettem anyukámmal. Persze nem ettől lett több csodálóm, hanem attól, hogy DooNa és anya összebeszéltek a hátam mögött és elvittek vásárolgatni. Nem nagyon szerettem shoppingolni, de nem mondhattam nemet anyámnak. Neki egyenesen veszélyes volt ellent mondani.
 Szóval szombat délután anya, DooNa, a kishúgom és én kocsiba ültünk és a belvárosba hajtottunk. Már előre féltem, hogy mire vesznek rá engem, de erről egy szót sem szóltam egész úton. S mikor beértünk el is felejtettem izgulni. Csodálatos volt a belváros. Megannyi nyüzsgő ember sétált a járdákon. Rengeteg szín, temérdek autó az utakon és az élet pezsgése. Ilyet nem láthattam Magyarországon. Tátott szájjal szálltam ki a kocsiból és sétáltam anyámék után. DooNa komiszul vigyorgott, tudta, hogy tetszeni fog.
 Rám tört a vágy, hogy végignézzek minden üzletet, minden épületet, hogy végigjárjam az egész várost. Elképesztő érzés volt. Mint amikor az ember nagyon éhes, és meglát egy minden finomságokkal teli asztalt és minden ételt meg akar kóstolni.
 Először egy magas épület alatti kis üzletbe tértünk be. Akkor már anya is nagyon titokzatosan vigyorgott. Egy fodrászat volt. Ezek szerint  anya megejti havi hajigazítását. De tévedtem. Megdöbbentem, mikor anya engem ültetett le a székbe, s ők pedig a vendégeknek szánt fotelekben foglaltak helyet.
-De nekem nincs semmi bajom a hajammal... - pislogtam rájuk.
-Persze, a hajad tökéletes. Maximum kicsit töredezett. De már olyan régóta ilyen a frizurád. Ideje változtatni rajta! - mosolygott rám anya.
 Megjelent mögöttem egy fiatal lány és széles mosollyal az arcán köszöntött.
-Nos, milyen frizurát szeretnél? - bontotta ki gondosan lófarokba kötött, hosszú barna hajam.
-Varázsoljon neki olyan frizurát, ami különlegessé teszi! - szólalt meg anya.
-És kaphatna valami új színt is! - jelentette ki DooNa.
 Na remek. A kis összeesküvők, ezt még visszakapják!
 Kedves fodrászom hátradöntötte óvatosan a fejem, s nekiállt megmosni a hajam. Már nem volt visszaút. Belenyugodtam, hogy úgy is az fog történni, amit anyám akar,s talán a szívem mélyén egyet is értettem, hogy nem fog megártani nekem egy kis változás.
 Röpke háromnegyed óra alatt kész lett az új frizurám. Nyoma sem volt derékig érő hullámos hajamnak. Helyette vörös árnyalatú, a hátam közepéig érő, kissé tépett tincsek borították fejem. Hihetetlen volt így látni magam a tükörben. Még oldalfrufrum is lett.
-Hogy tetszik? - kérdezte anya mögém állva, hogy ő is lássa a tükröt.
 Nem kellett sokat gondolkodnom.
-Imádom! - kiáltottam fel.
 Alig tudtak anyámék elrángatni a tükörtől, miután kifizették a fodrászlányt, aki olyan jó hajat csinált nekem, hogy áldani fogom egész életemben. Végül csak utánuk indultam, miután még duplán megköszöntem a kedves lánynak a hajam.
 Néhány percnyi sétálás után egy plázában kötöttünk ki. Anya a kezembe nyomott egy csomó pénzt és meghagyta, hogy vegyek magamnak ruhát, amilyet csak akarok. Ő pedig Lynahval elmentek gyermekruhákat keresni.
 DooNa és én nekiálltunk boltokat nézegetni. Rengetek kirakatnál megálltunk és sok ruhát rendesen megtárgyaltunk, hogy melyikőnknek állna jól. DooNa persze rá is vett, hogy néhányat próbáljunk meg.
 Az egyik butikban megpróbáltam egy piros pulóvert. Durván feltűnő látvány voltam benne újdonsült vörös frizurámmal, de nagyon tetszett. Főleg hogy az elején volt egy óriási fekete "M" betű. DooNa egyetértett benne, hogy jól áll, így meg is vettem. Ugyanott vettem még egy fekete farmert és két pólót.
 Talán az ötödik ruhaboltba léptünk be, amikor megtaláltam azt, amiről azonnal tudtam, hogy meg kell vennem. Egy újabb pulóver volt, ezúttal egy teljesen fekete, fehér felirattal rajta: "Don't judge me...". Azonnal lekaptam vállfával együtt és fel is próbáltam. DooNa mellém állt, míg í tükörben nézegettem magam. Láttam, ahogy elismerően elmosolyodik. Azt hittem, azért, mert tetszett neki a választásom, de egy másodperc múlva rá kellett jönnöm, hogy nem. A hátunk mögött egy vigyorgó alakot láttam meg a tükörben. Azonnal megpördültem, s Minhyun eszméletlenül szép mosolyával találtam szembe magam.
-Jól áll! - mutatott a pulcsira.
Szinte éreztem, ahogy elvörösödik az arcom. Nem szoktam hozzá a bókokhoz, főleg azokhoz, amiket ő mondott. DooNa vigyorogva elfordult és úgy tett, mintha nézelődne a ruhák között.
-Köszi. - nyögtem ki nagy nehezen. - De...te hogy kerülsz ide?
 Minhyun közelebb lépett, hogy jobban halljam.
-Csak anyukámat kísértem el bevásárolni, és megláttalak titeket, hogy bejöttök ide. Gondoltam köszönök. - válaszolta. - Meg amúgy is, rémesen unatkozom és jól jönne a társaság...
 Elmosolyodtam.
-Ha meg tudod várni, amíg ezt a pulcsit kifizetem, akkor velünk tarthatsz. Persze csak ha szeretnél... - ajánlottam fel.
-Örömmel! - bólintott vigyorogva Minhyun.
-Jössz DooNa? - fordultam barátnőm felé.
-Á nem, én még körbenézelődök. De ti menjetek csak! - kacsintott rám. Egymásra vigyorogtunk. Még sokkal jövök neki ezért.
 Levettem és kifizettem a pulóvert, majd Minhyunnal kioldalogtunk a boltból. A mozgólépcső felé vettük az irányt, hogy feljebb menjünk egy emeletet. A fiú kedvesen előre engedett. A második emeleten sétáltunk a boltok előtt, mikor óvatosan megfogta egyik hajtincsemet.
-Szuper lett a hajad! - mondta kedvesen. - Bár a régi is nagyon jó volt, de a vörös nagyon jól áll!
-Köszönöm. Anyukám ötlete volt az új frizura és DooNa mondta, hogy váltsak színt. - mondtam egy kis nyugalmat erőltetve magamra, ugyanis ahogy megfogta egy tincsemet, hozzáért a vállamhoz és akaratlanul is kirázott a hideg.
-Szóval létrejött egy új Yoona? - nevetett - De még nem. Még lehetne változtatni valamit.
-Mit? - néztem rá kíváncsian.
-Hagyd el a hegedűt és énekelj!
 Meglepődtem. Eddig annyira nem voltam biztos benne, hogy jó a hangom, de ő már a sokadik ember volt aki azt mondta, hogy énekesnek kéne mennem.
-Ez nem ilyen egyszerű... - sóhajtottam.
-Miért?
-Szülők.
Úgy vettem észre, hogy megértette egyszavas válaszom, mert megrázta a fejét.
 Útközben találtunk egy üres padot, ahova leültünk.
-Ez még nem olyan nagy akadály. - fordult felém. - Ha el szeretnél érni valamit, akkor küzdj meg érte! - nézett a szemembe.
-Próbáltam, de nekem nem megy. Én nem vagyok elég erős hozzá, hogy bárkinek is szembeszálljak az akaratával...
-Na és SooRi?
-SooRi teljesen más. Ő csak el van telve magától és próbálja ijesztgetni az embereket. Első látásra ítél meg mindenkit, ahogy láttad az első napomon a suliban. Az ijet utálom, ezért szóltam neki vissza. És bánom is, mert nem igazán tesz le az én bosszantásomról és arról hogy az őrületbe kergessen. Egyszerűen csak vakmerőség volt az én részemről, hogy beszóltam neki.
-Nem, ez nem igaz! Nem vakmerőség volt, hanem bátorság! - mondta Minhyun komoly hangon. - Te más vagy, mint a többi lány az osztályban. Egyáltalán nem vagy eltelve magadtól, nem vagy nagyképű sem egoista. Látom, hogy próbálod meghúzni magad, de nem úgy hogy észre se vegyenek. Mert te hallatod a hangod, amikor kell. És ezért vagy más.
 Alig tudtam elhinni amit mond. Egyszerre csak elkapta a kezem és maga után húzott.
-Hova...? - kérdeztem meglepődve.
-Csak ki innen. - adta a rövid választ.
 Hamar kiértünk a plázából és sétálni indultunk. Jó pár percig csak csendben sétáltunk egymás mellett. Nem tudtam neki mit mondani, még azt emésztgettem, amit ő mondott nekem nemrég. Ráadásul ahogy a szemembe nézett, furcsa ragyogást véltem felfedezni a szemében.
 Nemsokára ő törte meg a csendet.
-Be kell valljak valamit. - kezdte lehajtott fejjel. - Mikor megláttalak az első nap, még nem gondoltam volna, hogy így meg foglak kedvelni. Mert ami azt illeti, nagyon is megszerettelek. Az első alkalommal olyan kis ijedtnek, bátortalannak látszottál a buszmegállóban, mikor észrevettem, hogy nézel minket. De rá kellett jönnöm, hogy nem vagy az.
 Egy pillanatra megállt és rám nézett, hogy figyelek-e. Kezdtem kíváncsi lenni.
-Mit szeretnél ezzel mondani? - kérdeztem reménykedve, hogy azt fogja mondani, amit hallani szeretnék.
 Hallottam, ahogy mélyet sóhajt és láttam, hogy szólásra nyitja a száját. De nem mondott semmit. Mintha kissé megijedt volna.
 Egyik pillanatról a másikra elindult és se szó, se beszéd otthagyott az utca közepén. Szó nélkül. Csak hülyén néztem magam elé és nem értettem, hogy miért hívott magával, ha itt hagyott  Akkor értettem meg, hogy ő csak játszik velem. Akkor cserélődött ki teljesen a személyiségem. Akkor tűnt el a régi Yoona és lett belőle egy teljesen más lány.